Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét, Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem. Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét, Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen... Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam. Hajnal van, hallom, horkol a város. Hiába hívom, nem jön a szememre álom, Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos... Semmi nincs, amit még nem mondtam el, A kérdésedre, csak a csend felel. Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék, Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt. Se a Tûz, se a víz, se a szag, se az íz, Se a jó, se a rossz, nyugalmat Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz. Itt állok látod, mossa a testemet, A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet. Itt állok látod, és ha erre születtem Hát, majd egyedül töltök el, minden éjszakát!! Semmi nincs, amit még nem mondtam el, A kérdésedre, csak a csend felel. Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék, Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt. Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín, Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég. Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor, Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész, Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély, Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!! Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz, Se a jó, se a rossz, nyugalmat, Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz, Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék, Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt. Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín, Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég. Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor, Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész, Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély, Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!! Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz, Se a jó, se a rossz, nyugalmat, Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz,