Megfagyott föld, ó, az arcom. Nem pereg már róla könny. Köd borul reám, és a néma bús közöny. Megfagyott föld, ó, az arcom. Megfagyott két kezem két száraz ág. Nem beszélek én, nem beszélek én. Elhervadt a szóvirág. Elszökött a nappal. Kibobtott hajjal terül rá az ég. Huóóóóó Megnem írott dallam, amit oly halkan, halkan hord a fáradt szél. óóóóóóóó Megfagyott föld, ó, az arcom. Hóóó, a lélek elhagyott. Elborít a füst Nem tudom, hogy hol vagyok.