Magamban ülök - a múltat rágva Mit vétettem, mit tehettem Mi volt, mire nincs bocsánat S két lelket szétfeszíthet Van egy érzés - nem hagy nyugodni Mélyrõl szól - hol üres minden Eszköz voltam - enyhítsek S eldobtak - más tûnt fel Ne a mélybe nézz, ne is az égre Végre egyszer a szemeimbe Ne kérdezz, ne is szólj Búcsúzz,s menj - hátra se fordulj Visszanézve - tiszta minden Filtárul, mit függöny takart Ócska színpad, elöl, s mögötte Nem óv már, nem tagad Visszatért hát, újra itt van Az üresség - átjár, magába zár Ha volt is lelkem, elfelejtem Kéz kézzel szórom a magány magvát Más fájdalma, mit se számít Megég az, ki a tûzzel játszik És a csíra szárba szökken Ím sorsom kertje - e csillogó, rideg világ... ...vár - nyugodtan bejöhetsz Ha épp ürességre vágysz (S tudom, hogy vágysz) Magadban ülsz majd - a múltat rágva Mit vétetél, mit tehettél Mi volt, mire nincs bocsánat Mire már nem lehet mentség Lesz egy érzés, nem hagy nyugodni Mélyrõl szól, hol üres minden Eszköz voltál - s most hogy vége A hideg már belõled tör fel