„Ha az érzékelés kapui kitisztulnak, Minden a maga valójában jelenik meg Végtelen és szent lényében" Mondd mit ér mit látsz Mit ér e szenvedés Ha mindaz mit eléd tár Csak hypnagóg képzelgés. A színfalak mögött Minden mocskos és sivár Szintetikus vak árnyak Miket leplez a hazugság. Ahogy füstként ellepi A felismerés az elmét Úgy éled át a különbséget Mi a lét és létezés. Mesterséges édent teremtve Megáll az idõ, tágul a tér A belsõ világ megtestesülése Egy letisztult életkép. Nyisd ki a szemed! Álmaidban gyakran Felvillan egy kép Porban látod önmagad Tested merev jég. Arcod ezer ránca A szenvedések ára Szemed tükrében E világ hanyatlása. Nyisd ki a szemed! Állj ellen a kísértésnek! Mi egy emberként csábít A tudatlanság mélyére. Nyisd ki a szemed! Hagyd, hogy éljek! Én látni akarok Érezni a fû illatát Látni a tiszta napot. Hagyd, hogy éljek Én hinni akarok Érezni a szabadságot A szabad akaratot.