Az út mentén, amerre én járok, Por lepi a lépteim nyomát, Két társam van: az út menti árok, S pacsirta, ki hallatja dalát. Tavaszi szél ringatja a felhőt, Integetnek csendesen a fák, Árokparton orhidea nem nő, De az enyém minden vadvirág. Örömöt a nótákban találok, Dalolgattam oly’ sok év alatt, Elfogytak a régi jó barátok, Nótás kedvem, ami megmaradt. Eldalolom az életem végén, Mégsem maradtam én egyedül, Más mulat a prímások zenéjén, De a tücsök nekem hegedül.