Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.

Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
Máskor megriaszt egy álom,

Hogy a hang,
Hogy a csend,
Hogy a fény,
Hogy a tűz,
Már nem vigyáz e cseppnyi földre,
S el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
Hallom hangjait, és el nem érem,
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
Ami sokszor boldogan elhagynék.

És itt ez az élet,
Amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni,
De a jel, ami szól,
De a hang, ami hív,
Még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek.

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
Hallom hangjait, de el nem érem,
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…